Önkormányzat részére teljesített konzorciumi ügyletek áfajogi megítélése

Az önkormányzatok építmények létrehozásával kapcsolatos közbeszerzési kiírásain rendre konzorciumok (közös ajánlattevők) jelentkeznek. Célszerű ennek érdekében megvizsgálni, hogy mire kell figyelni forgalmi adózás szempontjából e szerződések esetében.

A konzorcium fogalmát a magyar jogban többhelyen is megtalálhatjuk, de a lényegét tekintve a 272/2014 (XI.5.) Korm. rendelet értelmező rendelkezésében szereplő megfogalmazást akár általános érvényűnek is tekinthetjük:

„konzorcium: több kedvezményezett támogatásával megvalósuló projektek esetében a részes felek (tagok) polgári jogi szerződésben szabályozott munkamegosztásán alapuló együttműködése a projekt közös megvalósítása, valamint ennek érdekében közös gazdasági érdekeik előmozdítása és erre irányuló tevékenységük összehangolása céljából,”

A megfogalmazásból látható, hogy a konzorcium lényegét tekintve egy polgárjogi társaság. Talán annyi különbség megfogalmazható a polgárjogi társaság és a konzorcium között, hogy a konzorcium esetében kötelező (rendre a megrendelő kívánságára) egy képviselőt kijelölni a tagok közül, aki a harmadik személyekkel kötött szerződések esetében képviseli a konzorciumot. A polgárjogi társsaságok esetében viszont minden tag képviseletre jogosult.

A magyar gazdaságban rendre a pénzügyi szektorban, a kutatás fejlesztésben és az építőiparban találkozhatunk konzorciumokkal, azonban egészen perifériális területen is találkozhatunk konzorciumi megállapodással.

A forgalmi adózás terén leszögezhetjük, hogy konzorciumi megállapodás, mint polgárjogi szerződés alapján létrejött szervezetet (konzorciumot) nem tekinthetjük az Áfa törvény alanyának azon oknál fogva, hogy a konzorcium nem jogképes személy. A konzorcium minden tagja önálló adóalany, azonban a tagok összessége nem minősül együttesen Áfa alanynak.

A tagok közötti munkamegosztás a konzorciumi szerződésben kerül szabályozásra, míg a harmadik féllel kötött szerződésben a konzorciumra rendre egyetlen szervezetként tekintenek.

Vagyis például egy építésre létrejött konzorcium esetében a harmadik féllel kötött szerződésben nem kerül részletezésre, hogy a konzorciumok tagjai külön-külön konkrétan mit teljesítenek a harmadik fél felé csak az együttes vállalás részletei kerülnek rögzítésre. A harmadik féllel kötött szerződések esetében bármelyik tag egyetemlegesen felel a többi tag teljesítéséért, vagyis az összteljesítésért.

Azonban a konzorcium tagjai között létrejött szerződésben (konzorciumi szerződés) az egyes tagok részteljesítései, kötelezettségei és jogai pontos megfogalmazásra kerülnek.

A konzorcium által harmadik féllel kötött szerződés esetében a konzorcium egyes tagjai szerződnek a harmadik féllel (egyetlen szerződésben), és annak ellenére, hogy a szerződésben a tagok részteljesítései rendre nem kerülnek meghatározásra, a konzorciumi tagok saját teljesítményüket külön-külön számlázzák a harmadik fél felé. Nyilván biztosítani kell, hogy az egyes tagok számlázásai összességében ne haladják meg a szerződéses értéket. Ennek érdekében a konzorcium vezetőjének ellenőriznie kell az egyes tagok által kiállított számlákat, vagyis rajta keresztül postázzák a számlát a megrendelőnek. A harmadik féllel kötött szerződésben általában belefogalmazzák, hogy a számlát csak a konzorciumi képviselő nyújthatja be a megrendelőnek, így biztosítják, hogy a szerződés teljes összegével összhangban legyenek a tagok által kiállított számlák összesített összege.

A fentiekkel ellenétben, az adóhatóság álláspontja szerint nem kifogásolható az a gyakorlat, amennyiben a harmadik féllel kötött szerződésben kikötésre kerül, hogy a számlát csak a konzorcium vezetője küldheti meg a harmadik félnek, és a konzorciumi szerződésben arról rendelkeznek, hogy a konzorciumi vezető saját nevében számlázza az egyes tagok teljesítményeit, és a tagok külön számlázásra nem jogosultak, úgy a konzorcium vezetője számlázhatja ki a konzorcium együttes teljesítését a harmadik félnek. Az ilyen megállapodás esetében a konzorciumi tagoknak a saját teljesítményüket kell számlázni a konzorciumi képviselőnek, gyakorlatilag olyan módon, mintha a tagok alvállalkozói lennének a konzorciumi vezetőnek (ténylegesen nem alvállalkozók). Mivel a NAV álláspontja szerinti számlázás nem követi le a polgárjogi kötelmeket, így személy szerint nem értek egyet az álláspottal, de nem vitatnám, mivel a végeredményt tekintve különös jelentősége nincs a kérdéskörnek a forgalmi adózás szempontjából.

A konzorciumi szerződésben az egyes költségek viselőiről és a költségek áthárításáról rendelkezni szükséges. Vannak olyan költségek, amelyek egyetlen tagnál merülnek fel, azonban a többi tag munkáját is elősegítik, így azok felosztása indokolt a tagok között. Például az építkezésen egyetlen tag bérli a toronydarut, de minden tag használja azt a tevékenységéhez szükséges emelőfeladatok ellátására, így a daru díját fel kell osztani a tagok között. E költségátterhelések az áfa rendszerében értelmezhető adótárgyak, szolgáltatások, illetve termékértékesítések, vagyis azokat számlázni szükséges a tagoknak.

Szintén számlázni szükséges a tagok között az olyan feladatok ellátását is, amely feladatok az egyetemleges felelősségből erednek. Például, ha az egyik tag nem tudja ellátni a harmadik féllel kötött szerződésből erdő, a konzorciumi szerződésben ráosztott feladatot és ezt egy másik tag látja el, így ezt számlázni szükséges a mulasztó tag felé. Természetesen a konzorciumi szerződésben eltérően is rendelkezhetnek, így például a feladatot ténylegesen ellátó személy számlázhatja a teljesítést a harmadik fél felé, így a tagok közötti számlázásra nincs szükség.

Kérdése van? Elakadt? Segítünk! Hívjon vagy írjon a tanacsadas@saldo.hu e-mail címre!