Költségátterhelések dilemmái - Saldo Zrt. - Saldo Zrt.
SALDO Zrt. logo
Cikkek, hírek

Költségátterhelések dilemmái

adóalap áfa

A vállalkozások körében gyakori eset, hogy egy felmerült költségelemet valamilyen oknál fogva megtéríttetnek egy másik vállalkozással, vagy valamilyen oknál fogva költséghozzájárulást fizetnek egy másik vállalkozás részére. Kérdésként merül fel, hogy e költségátterhelések, költséghozzájárulások hogyan illeszthetőek be az áfa rendszerébe.

A hétköznapi életben gyakran felmerül kérdésként, hogy kell-e áfát fizetni vagy kell-e számlát kiállítani, ha a felmerült költséget egy másik vállalkozással meg kívánjuk téríttetni. A költség megtéríttetése kapcsán gyakran használjuk a „költségátterhelés”, „költséghozzájárulás” fogalmakat, melyeknek – a kissé pontatlan megfogalmazásból adódóan – nehezen behatárolhatóak az adójogi következményei.

Az Áfa tv. termékértékesítést és szolgál­tatányújtást von adókötelezettség alá.  A „költségátterhelés”, „költséghozzájárulás” fogalmát az Áfa tv. nem definiálja, így ezeknek az ügyleteknek az áfajogi elbírálását a valós gazdasági tartalmuk szerint kell elvégezni. Sok esetben az adózók nem egy szolgáltatást határoznak meg, hanem téves szóhasználattal élve a felmerülő költségeiket terhelik át a vevőre vagy számlázzák tovább az üzleti partnerekre.

Ezen ügyletek vizsgálata során első lépésben azt kell vizsgálni, hogy keletkezik-e ellenérték, vagyis az átvett pénzeszközért cserébe az adóalanynak kell-e valamilyen aktív vagy passzív tevékenységet kifejtenie.

Amennyiben a pénzeszköz átadása nem ellenérték megszerzésére irányul, az átadás nem minősül adótárgynak az Áfa tv. fogalomrendszerében. Ennek okán az átvevőnek nem keletkezhet áfafizetési kötelezettsége, illetve számlát sem kell kiállítania. Ha az átvevő mégis számlát állít ki, akkor a számla számviteli bizonylatként csupán a pénzeszköz átadását dokumentálja. A számla adatszolgáltatásnál áfakódként az „ATK” jelölést kell alkalmazni.

Ingatlan-bérbeadás esetén például gyakori eset, hogy a bérlő nem rendeltetésszerű magatartása következtében a berendezési tárgyak megsérülnek. A bérbeadó a sérülést kijavíttatja, és a kijavítás költségét megtérítteti a bérlővel. Ebben az esetben a bérlő kártérítést fizet a tulajdonosnak (bérbeadónak). A kártérítés nem minősül ellenértéknek, így adótárgy hiányában áfakötelezettség sem keletkezik.

Fuvarozók körében előfordul, hogy a hiánytalanul átvett áruval a rendeltetés helyén nem tud maradéktalanul elszámolni és a hiányzó áru értékét a fuvarozó a tulajdonosnak megtéríti. Az áru értékének megtérítése során nem jön létre ellenértékes termékértékesítés, mivel az átadott pénzeszközzel a fuvarozó nem a hiányzó áru tulajdonjogát szerzi meg, hanem a tulajdonos kárát téríti meg. A kárérték megtérítése nem ellenérték megszerzésére irányul, ezért adótárgy hiányában nem keletkezik áfakötelezettség.

Vállalkozások gyakran támogatnak rendezvényeket úgy, hogy a rendezvény költségeinek egy részét megtérítik a rendezvényszervezőnek, vagy a rendezvényen kisorsolt nyereményekhez nyújtanak pénzbeli támogatást. Alapvetően kijelenthető, hogy ha a rendezvényszervező a támogatásért cserébe semmiféle juttatásban nem részesíti a támogatót, ekkor adótárgy hiányában nem keletkezik áfakötelezettség, így számlát sem kell kiállítani a támogató részére. A legtöbb esetben azonban a rendezvényszervezők reklám-, illetve marketingszolgáltatást nyújtanak a támogatásért cserébe (például a rendezvényen molinókat helyezhet ki a támogató, szponzorként megjelenik a támogató neve a promóciós csatornákon stb.), így az ellenérték fejében történő szolgáltatás tényállása megvalósul. Ebben az esetben már a támogatás – megnevezésétől függetlenül – áfaköteles és számlakibocsátási kötelezettsége keletkezik a rendezvény szervezőjének.

Ellenértékes ügyletek

Sok esetben az adóalanyok nem szolgáltatásként vagy termékértékesítésként azonosítják az ügyletet, hanem hétköznapi kifejezést használva a felmerülő költségeiket terhelik át a vevőre vagy számlázzák tovább az üzleti partnerekre. E téves szóhasználat alkalmazása miatt a felek bizonytalanok lesznek az ügylet adókötelezettségének meghatározásánál.

Mint az a korábbiakban is rögzítésre került, az Áfa tv. termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást von adókötelezettség alá, így az adókötelezettség vizsgálata során elsődlegesen azt kell meghatározni, hogy a költségek átterhelése milyen végcél érdekében történik. Tehát a költségelemek továbbhárítása során azt kell vizsgálni, hogy mi volt a vevő termékbeszerzésére, szolgáltatás igénybevételére irányuló szándéka, függetlenül attól, hogy az eladó ezt milyen tevékenységek végzésével teljesítette a megrendelő részére.

Komplex ügyletek

Nehézkes az ügylet azonosítása, ha a költségelemek megtérítése önálló szolgáltatásban manifesztálódik, mivel több, egyébként önállóan is teljesíthető termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást is magában foglalhat. Ilyen esetben, ha ezek az ügyletek annyira szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, ezeket az áfa rendszerében egyetlen komplex ügyletként kell kezelni. Az összetett ügyletek azonosítására nincs egységes szabályozás, azt a valós körülmények alapján kell egyedileg meghatározni.

Komplex ügylet esetén a költségelemek egységes adóalapot képeznek, osztják annak adójogi sorsát, így azt nem lehet külön-külön értékkel önálló szolgáltatásként (termékértékesítésként) továbbhárítani. A költségelemek elvesztik a rájuk irányadó áfakulcsukat és felveszik a fő tevékenység áfakulcsát.

Ha például egy vállalkozás egy másik cég telephelyén adminisztratív teendőket végez és a felek abban állapodnak meg, hogy a több napot érintő adminisztrációs tevékenységet végző vállalkozás a felmerült munkaerő költségét, az utazás és szállás díját átterheli a megrendelőre, akkor az ügylet valós gazdasági tartalmát tekintve adminisztrációs szolgáltatás nyújtása történik és belföldi megrendelő esetén 27%-os mértékű áfa terheli.

Termékértékesítés, nyújtott szolgáltatás számlázása során a számlában gyakran költségelemekre bontják az ügyletet. Ebben az esetben is tartalmát tekintve egy ügylet valósul meg, de az ügylethez kapcsolódóan külön-külön kimutatott adóalaphoz tartozó áfakulcsnak a számlán azonosnak kell lennie. A fenti példánál maradva tehát nem lehet a megrendelő felé a felmerült szállás díját 5%-os áfakulccsal, önálló szolgáltatásként szerepeltetni a számlán, mivel itt nem szállásszolgáltatás nyújtása történik.

Járulékos elemek

A költségátterhelések másik jelentős része járulékos elemként kapcsolódik termékértékesítéshez, nyújtott szolgáltatáshoz, így annak önálló ügyletként történő azonosítása jelentős adókockázatot hordoz magában.

A főügylethez járulékosan kapcsolódó elemeket az Áfa tv. a főügylet adóalapjába tartozó tételként határozza meg. A járulékos költségek a főügylet (azaz amihez kapcsolódóan felmerültek) adójogi minősítésével azonos megítélés alá esnek, osztják tehát annak adójogi sorsát és felveszik a főügylet áfakulcsát is.

Főügyletnek azt a tevékenységet kell tekinteni, amelyre a felek közötti jogviszony eredetileg irányult, amihez kapcsolódóan a járulékos elemek felmerültek. Így a termékértékesítés járulékos elemének kell tekinteni például az értékesítő által felszámított csomagolás, fuvarozás díját is.

A járulékos elemek is felveszik a főügylet adókulcsát. Ennek okán különös figyelmet kell fordítani arra, amikor a járulékos költségek beszerzéséhez kapcsolódó áfakulcs eltér a főtevékenység adókulcsától.

Ilyen lehet például ingatlan-bérbeadás esetén, ha az ingatlanban internetelérés is biztosított vagy távhőszolgáltatással érintett a bérlemény. Ha interneteléréssel biztosított távfűtésű lakás kerül átadásra a bérlő részére, akkor a távhő, illetve az internetszolgáltatás áthárított díja a bérleti díj adóalapjába beépül. E költségelemek a bérleti díj részeként adómentesen vagy a bérbeadás adókötelezettség alá vonása esetén az általános adókulccsal adóznak még abban esetben is, ha külön tételként szerepelnek a bérleti díjról kiállított számlában.

Közvetített szolgáltatások

Gyakori eset, hogy az általunk igénybe vett szolgáltatást változatlan formában, önálló szolgáltatásként továbbterheljük. Az igénybe vett szolgáltatásról kézhez vett számla változatlan adattartalommal történő továbbszámlázása az igénybe vevő részére nem javasolható. A két ügyletet önállóan, egyedi tartalmuk és saját jellemzőik alapján kell megítélni még akkor is, ha azt változatlan formában terheljük tovább. A két ügylet esetében ugyanis eltérhet például a teljesítési hely, vagy a teljesítés időpontja, és külön vizsgálni kell például azt is, hogy az adómentesség feltételei fennállnak e.

A vállalkozások jelentős része például a céges telefon magáncélú használatát megtérítteti a munkavállalókkal. A vállalkozás által közvetített telefonszolgáltatás számlázása során nem lehet automatikusan alapul venni a telefonszolgáltató által kiállított számla adatait, mivel az időszaki elszámolású ügyleteknél sajátos teljesítési időpont érvényesül még akkor is, ha a telefonszolgáltató által használt elszámolási időszakot megtartva kerül a számla kiállításra.

E rövid cikkből is látható, hogy a fent említett ügyletek áfajogi megítélésénél elengedhetetlen kellék a valós körülmények pontos ismerete. Jelentős adókockázatot hordoz, ha az ügylet költségelemeit önálló ügyletként azonosítjuk és nem a ténylegesen végzett gazdasági esemény alapján határozzuk meg annak áfakövetkezményeit.

 

További érdekes és hasznos adózási cikkeket olvashat a 76 oldalas Periodika Extra újonnan kiadott kiadványunkban

2023-06-21

Adótanácsadásra van szüksége? Cége nehezen boldogul a számviteli,
munkaügyi problémákkal? Kérjen tőlünk személyre szabott ajánlatot!

Releváns cikkek

Összes olvasása

Iratkozzon fel a Saldo hírlevelére
és mi naprakészen tartjuk adóügyekben!