A gazdaságvédelmi akcióterv keretében a koronavírus gazdasági hatásainak mérséklése érdekében szükséges adózási könnyítésekről szóló 140/2020. (IV.21) Korm. rendelet a veszélyhelyzet idején fizetés nélküli szabadságra kényszerülő munkavállalók egészségügyi szolgáltatásának biztosítása érdekében a munkáltatók kötelezettségeként írja elő 2020. május 1-től a 7 710 Ft/hó (napi 257 Ft) egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetését.
A rendelet értelmében a veszélyhelyzet fennállásának időszakában a veszélyhelyzetből kifolyólag fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló egészségügyi szolgáltatásra jogosult.  A jogosultság biztosítása érdekében 2020. május 1-jétől a munkáltató - a tárgyhót követő hónap 12. napjáig - egészségügyi szolgáltatási járulékot állapít meg, vall be és fizet meg a fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló után.
A NAV a munkáltató kérelmére engedélyezi, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulék megállapított és bevallott összegét a munkáltató a veszélyhelyzet megszűnését követő 60. napig fizethesse meg.
A rendelkezéssel azonban az a helyzet nem oldódik meg, hogy a munkavállaló folyamatos biztosítási jogviszonya a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság esetén megszakad. Ha a munkavállaló folyamatos biztosítási jogviszonya megszakad, és a későbbiekben az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait (Táppénz, CSED, GYED) kívánja igénybe venni, azok összegének megállapításánál jelentős kár érheti. Például, ha a munkavállaló a táppénzre való jogosultság első napját megelőzően nem rendelkezik 180 nap folyamatos biztosítási jogviszonnyal, a táppénz naptári napi alapját a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével állapítják meg (azaz nem a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme alapján), kivéve, ha a tényleges vagy a szerződés szerinti jövedelme a minimálbért nem éri el. Ebben az esetben a táppénz naptári napi alapja a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelme.
Megoldást jelenthet a problémára, ha a fizetés nélküli szabadság kiadása helyett a 47/2020. (III.18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése alapján a munkáltató és a munkavállaló megállapodik abban, hogy a munkáltató állásidőre járó díjazásban részesíti a munkavállalót, melynek mértéke a felek megállapodására van bízva.