A kisadózó vállalkozások tételes adójáról – továbbiakban Katáról – a 2012. évi CXLVII. törvény rendelkezik. Ennek az adózási módnak a választására 2013. január 1-jétől van lehetőség. A Kata a kisebb egyéni vállalkozók és betéti társaságok számára nyújt egy kedvező adózással és kis adminisztrációval járó adózási lehetőséget. A január 1-jétől életbe lépő változások az adózók nagyobb körének kínálja fel ezt az adózási módot az adótétel változatlanul hagyásával, ezen kívül az adófizetéssel kapcsolatos egyes szabályok is kedvezően alakulnak, illetve néhány részletszabály módosul. A módosításokat két törvénycsomag vezeti be. Az egyik a még nyáron kihirdetett 2016. évi LXVI. törvény, a másik pedig a 2016. november 25-én megjelent 2016. évi CXXV. törvény.
A Kata szerinti adózás az adózó által elért bevétel nagyságától függetlenül alkalmazható adózási mód. A jogszabály meghatároz egy bevételi összeghatárt, ami alatt csak a tételes (25, 50 illetve 75 ezer forint) adót kell a kisadózó vállalkozónak megfizetnie, míg az értékhatárt meghaladó bevételi rész után 40%-os plusz adóteher keletkezik. Ez az értékhatár az eddigi 6 millió forintról januártól a duplájára, azaz 12 millió forintra emelkedik.
A Katás vállalkozó bevételének minősül minden, a tevékenységével kapcsolatosan mástól megszerzett vagyoni érték. A törvény tételesen felsorolja azokat az összegeket, amelyeket nem kell bevételként figyelembe venni. A törvény életbe lépése óta nem kell bevételként kezelni a nem jövedelmet pótló kártérítést, kártalanítást, illetve a káresemény kapcsán kapott összeget, kártérítést. A most bevezetett törvénymódosítás szerint nem kell bevételként figyelembe venni a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásokat sem. Ez a módosítás nem 2017-től lép életbe, hanem már a 2014-es évtől alkalmazható (kérdés, hogy akkor már a 2013-as évre miért nem?). Nagyon fontos, hogy nem minden támogatás sorolható be a nem bevételnek számító kategóriába, így például a földalapú támogatás – minthogy az nem a költségek fedezetére, illetve nem fejlesztésre szolgál – továbbra is bevétel kategória.
A Katás vállalkozó által fizetendő tételes adó összege nem változott. Így a főállású kisadózó továbbra is havi 50 ezer forintot, a nem főállású kisadózó havi 25 ezer forintot köteles fizetni, illetve a főállású kisadózó választhatja az 50 ezer forint helyett a magasabb összegű, 75 ezer forintos tételes adót is. Felmerülhet a kérdés, hogy miért érdemes ezt a magasabb összegű adótételt választani? A főállású kisadózónak nagyon kedvező a havi 50 ezer forintos adótétel megfizetésével mentesülni a minimálbér vagy a garantált bérminimum meghatározott százalékával növelt összege utáni adók és járulékok, valamint a jövedelmet terhelő adók alól. Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lennie, hogy a törvény meghatározza, hogy ez az adótétel 81.300 forintos ellátási alapra jogosít, ami jelenti egyrészt a táppénz számítás alapját, másrészt pedig a nyugdíjszámítás alapját is. A nyugdíj szempontjából ez azt jelenti, hogy kevés lesz a várható nyugdíj az alacsony ellátási alap miatt, illetve azt is, hogy szolgálati időnek csak a Katás időszaknak a nyugdíjjárulék alapját képező kereset (81.300 forint) és a minimálbér arányának a szorzata vehető figyelembe. Ez 2016-ban a 366 nap helyett 366 nap X 81.300 / 111.000 = 268 nap szolgálati időt jelent. A 2017. évi minimálbér emelés még jobban rontani fogja az arányt, tehát még kevesebb szolgálati időt fog szerezni a Katás vállalkozó az 50 ezer forint megfizetésével. A magasabb összegű, 75 ezer forintos összegű tételes adó 136.250 forintos ellátási alapot jelent, ami még jövőre is felette lesz a várható minimálbérnek, így 100 százalékos szolgálati időt eredményez.
Bővül a nem főállású kisadózók köre azokkal a kisadózókkal, akik nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban állnak, így jövőre ők az alacsonyabb adótételt kötelesek megfizetni.
A tételes adófizetési kötelezettség alól bizonyos időszakok alatt mentesül a kisadózó vállalkozó. Ilyen eset például az, amikor a kisadózó 30 napot elérő táppénzben részesül. A kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) kisadózó keresőképtelensége esetén – minthogy ő táppénzt nem kap – eddig nem volt olyan jogcím, ami alapján az adókötelezettség alól ő mentesült volna. Januártól bekerül a Kata alóli mentesülés esetei közé a kiegészítő tevékenységet folytató keresőképtelenségének esete is, így a nyugdíjas Katás vállalkozónak sem kell a 25 ezer forintot megfizetnie betegsége esetén.
A törvény eddig nem szabályozta annak a bevételnek az adózási sorsát, amit a Kata alá áttért adózó a még személyi jövedelemadó szerint adózás időszakában kibocsátott számlájának ellenértékeként a Katás adózás időszaka alatt kap meg. 2017-től a jogszabály tartalmazza, hogy ezt a bevételt még a személyi jövedelemadózás szerint kell leadóznia a vállalkozónak, a Katás bevételét ez nem érinti. Ugyanez az elv a társasági adó alól a Kata alá áttérő betéti társaságok esetében is, ők a társasági adó hatálya alatt adózzák le a korábban kiszámlázott bevételt.
Amennyiben a kisadózó adóalanyisága megszűnik, és a vállalkozó újra adóalannyá válik, nem választhatja rögtön a Kata adózást, csak bizonyos idő eltelte után. Ez az időszak eddig 24 hónap volt, most már a megszűnést követő 12 hónap eltelte után ismételten választható a Kata adózási mód.
A főállású kisadózó továbbra is biztosítottnak minősül, amire ráerősít a Tbj. törvény módosítása is. Ugyanakkor a biztosítottkénti bejelentésére nem a 16T1041-es nyomtatvány szolgál (ahogyan eddig sem), hanem a 16T201T, illetve a 16T101E változásbejelentő nyomtatványon az adózási mód választásánál kell ezt a tényt az adóhatósággal közölni.
Kérdés esetén Tanácsadó kollégáink készséggel állnak rendelkezésére, amennyiben még nem SALDO tag, kösse meg átalánydíjas szerződését most!