Az illetékről szóló 1990. évi CXIII. törvény adóztatandó tényállásként nevesíti az ingatlan ajándékozást, az ingó ajándékozást, a vagyoni értékű jognak ingyenes alapítását, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedését, illetve az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondást.

Az illetéktörvény előírja, hogy az előzőekben felsorolt ajándékozás csak akkor esik illetékkötelezettség alá, ha arról okiratot állítanak ki. Ugyanakkor értékhatárt is rendel az ügylethez, mégpedig oly módon, hogy amennyiben az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150.000 forintot meghaladja, úgy akkor is ajándékozási illeték alá esik, ha arról okiratot nem állítanak ki.

Természetesen az illeték törvény az egyes gazdasági és társadalmi érdekeket szem előtt tartva nevesít több olyan ügyletet, ami a vagyonszerző részére illetékmentességet biztosít. Ilyen illetékmentességet biztosító ügylet az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársa által megszerzett ajándék.

Az illetéktörvény erre az ügyletre nem csak illetékmentességet biztosít, hanem adminisztrációs tehercsökkentést is, vagyis azt, hogy az ebben az esetben a vagyonszerzőnek nincs az adóhatóság részére bejelentési kötelezettsége.

Ettől eltérő eljárási rend az ingatlannak ajándékozás útján történő megszerzése. Az ajándékozó egyenes ági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársa által megszerzett ingatlan illetékmentességet élvez, azonban a vagyonszerzőnek (jellemzően az okiratba foglalásakor ügyvéd útján) a NAV által rendszeresített B400 jelű nyomtatványon bejelentési kötelezettsége keletkezik.