A Magyar Közlöny 2016. október 6-i 152. számában jelent meg a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5018/2016/4. számú határozata a telekadó mérték alkalmazásáról.
A Kúria vizsgálatának tárgya arra irányult, hogy a Helyi adó tv. 2016. december 31-ig hatályos 6. § c) pontja értelmében „az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: (…) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa (…)”.
A Kúria több más hasonló témájú döntésével egyezően kimondta, hogy a Helyi adó tv. 6. § c) pontja alkalmazásakor az önkormányzatnak az adózók teherbíró képességére, a helyi sajátosságokra és az önkormányzat gazdálkodási követelményeire is figyelemmel kell lennie.
Ezért az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is.
Ugyanakkor az adókedvezmény vagy mentesség biztosítása nem teszi önmagában törvényessé a helyi a rendeletben megállapított adómértéket, ha az nem felel meg a helyi adó tv. előírásainak.
Ehhez kapcsolódóan a Kúria döntésében kiemelte, hogy a Helyi adó tv. 6. § d) pontja szerinti adókönnyítést tartalmazó szabály felhatalmazás az önkormányzati jogalkotók számára, de nem kötelezettség. Ezért az adókönnyítő szabály hiánya nem eredményezhet törvénysértést az önkormányzatok terhére.
Az önkormányzat rendeletében szigorú szabályok figyelembevételével jogosult adómentességet, adókedvezményt megállapítani a vállalkozók számára. Az adómentesség, adókedvezmény egyrészt csak azt a vállalkozót illetheti meg, akinek/amelynek a vállalkozási szintű adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió Ft-ot. (Az önkormányzat az adómentességre, adókedvezményre való jogosultság szempontjából 2,5 millió Ft-nál alacsonyabb adóalapösszeget is meghatározhat.) Továbbá az adómentesség, adókedvezmény terjedelmének, mértékének valamennyi vállalkozó számára azonosnak kell lennie.
Ezen mentesség, kedvezmény csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló 1407/2013/EU bizottsági rendelet szabályaival összhangban nyújtható.
A Kúria ezen döntése konkrét ügyben született, de értelemszerűen vonatkozik nemcsak a telekadóra, hanem az építményadóra, a kommunális adóra, és az idegenforgalmi adóra is.
Ugyanezen határozatában döntött a Kúria abban a régóta vitatott kérdésben is, hogy a vállalkozó könyveiben szereplő telek üzleti célt szolgál akkor is, ha a konkrét esetben az adózó nem folytat azon gazdasági tevékenységet.